A Pápai Önkormányzat egyetlen nemzetben gondolkodó képviselője jelenti:   Júliusi ülés     Igen nagy kánikulában kezdte meg július havi ülését Pápa Város Önkormányzatának Képviselőtestülete. És még milyen forró lett a hangulat az első napirendi pont tárgyalásánál…melynek témája a közoktatási intézmények vezetői állására kiírt pályázatok elbírálása volt. Úgy gondoltam, hogy mivel kedvenc területem a pedagógián belül a neveléselmélet, hát két – viszonylag egyszerű – kérdéssel „kínálom” meg a pályázókat első körben, aztán majd meglátjuk mi lesz. Első kérdésem a következő volt: „Milyen konkrét alkalmazott neveléselméleti módszereket szeretnének a tisztelt pályázók felhasználni annak érdekében, hogy a konstruktív életvezetés kettős kritériumának, mint legfontosabb emberi értéknek intézményeik tanulói rövid-, közép- és hosszútávon megfeleljenek?” Második kérdésem az előzőből következett: „Hogyan képzelik el a konstruktív életvezetés megalapozását a konstruktív magatartás és tevékenység-repertoár megszilárdításán keresztül úgy, hogy mindeközben maradéktalanul érvényesüljön az Önök által irányítani kívánt intézmények tanulói esetében a szelektív hatásrendszer? Szomorúan konstatáltam, hogy érdemi válasz a kérdésemre nem érkezett egyetlen jelölttől sem, sajnálatos módon az iskolák igazgatóinak még a kérdések értelmezésével is gondja támadt, nemhogy azok érdemi és elfogadható megválaszolásával. Rögtön megértettem, hogy miért legyint mindenki, ha valaki azt mondja ma Magyarországon, hogy pedagógus. Szomorú, és nem volt ez mindig így...Grőber Attila maszopos pártapparatcsik fogadatlan prókátorként rögtön engem akart diszkreditálni azzal, hogy kérdéseimre a válaszok világosan megfogalmazásra kerültek az intézmények pedagógiai programjában, és egy sort személyeskedett, melyen jobban szórakoztam, mint egy elfuserált Gálvölgyi-show-n. Viszontválaszomban azt mondtam, hogy ami le van írva, azt el is kell tudni mondani, legalábbis illene, mert amit leírok – mondtam, azt el is tudom mondani. Grőber elvtárs erre azt vágta közbe, hogy „ebben nem vagyok biztos, képviselő úr”. Hoppá! Töke van a menyasszonynak, barátaim! Hová jutott ez a világ? A befőtt teszi el nagyanyót, vagy mi? Erre én egy BALegyenessel padlóra küldtem, mondván, hogy mindenki magából indul ki és, hogy szomorú vagyok, hogy a Türrben (helyi gimnázium) ilyen emberek tanítanak. Erre emberünknek olyan színe lett, mint a pártjáé: vörös. De vérnyomásának stabilitása érdekében eltekintettem a többi jelölt válaszának véleményezésétől, hisz nem is lett volna értelme, mert hogyan értékelhetném az értékelhetetlent? Ezért aztán Pápán a Jobbik Magyarországért Mozgalom a következőképpen szavazott a pályázók személyéről: a Munkácsy Mihály Általános Iskola „öreg bútordarabját” (aki 60 évesen pályázott a posztra, miután 1980-tól igazgatóhelyettes, és 1996-tól igazgató (sic!), elutasítottam, annál is inkább, mert a „népi demokrácia” idején még miniszteri dicséretben is részesült Köpeczi Béla minisztersége alatt. Itt is volt egy kisebb szóbeli „csörte” köztem és a volt MDF-es Hermann István között, aki szakmailag nagyra értékelte Köpeczit, és méltatta munkásságát. Filozófiai véleménykülönbség volt valójában köztünk, mert én magam is azt mondom, hogy Köpeczi szakmailag sok mindent letett az asztalra, csak éppen sikerült neki a felhalmozott „szellemi javakat” nullára is írnia azzal, hogy 1952-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, és egészen 1989-ig tagja volt a pártnak és politikai szerepet is vállalt. Nyilván nem volt napirend, de Köpeczi egészen 2010-ben bekövetkezett haláláig élvezte a magas nyugdíjat, míg a Jobbik erre vonatkozó módosító javaslatát a „forradalmár” („népi” és „paraszt”) kormány elutasította. (lusztrációs törvény, amit a csehek például már rég elfogadtak, nem is ott tartanak ahol mi, mert nálunk a daganatos sejtek még a nemzet testén éktelenkednek, míg náluk ezeket már rég leoperálták…) De térjünk vissza az ülésterem már-már fojtogató melegéhez. Tehát a pályázó véleményem szerint jobban tenné, ha már a nyugdíjkasszát terhelné és nem az igazgatói széket melegítené…Az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola igazgatói posztjára két pályázat érkezett, kérdéseimre egyik pályázó sem adott még az elégséges kollokviumi szintet elérő választ sem, de úgy gondoltam, hogy a külsős (értsd: nem az adott intézmény dolgozója) jelölt pályázata megérdemli – kis jóindulattal – a Jobbik támogatását. Végül a másik jelölt győzött, de rögtön hozzáteszem, hogy a győztes férje a Városfejlesztési Osztály csoportvezetője. Rossz az, aki rosszra gondol… Utolsóként következett a fideszes önkormányzati képviselő, aki a Tarczy Lajos Általános Iskola élén szeretné folytatni a már megkezdett munkát. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a feltett kérdéseimre ő is messze elkerülte a még osztályozható válaszlehetőségeket…Nem akartam nagyon „szétszedni”, ezért csak annyit mondtam, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének keretein belül elutasítom a pályázatát, mivelhogy nem tartom jónak, és ezt akkor is így fogom gondolni, amikor majd a Jobbik fogja vezetni a várost, hogy egy önkormányzati képviselő iskolaigazgató legyen. Tanítson iskolában, ez nem akadály, de annak vezetésében ne vegyen részt. Mondanom sem kell, hogy a testület számomra hatalmas meglepetésre:) elfogadta a képviselő pályázatát.          Ezután megválasztásra került a múltban már működő Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Tanácsadó Testület, amelynek jómagam is tagja vagyok, és remélem, hogy kiemelkedő munkát tudunk majd végezni az elkövetkezendő években Pápa közbiztonságának javítása érdekében.          Költségvetési témával folytattuk a munkát, mivel ezt a költségvetést én annak részletes tárgyalásánál sem fogadtam el, ezért konzekvens lévén magamhoz a rendelet módosítását is el kellett utasítanom.          Az új ónkormányzati törvény értelmében ezentúl meghatározott keretek között az állampolgárok is hozzászólhatnak a törvényben meghatározott esetekben és módon bizonyos rendelet-tervezetekhez. Ennek a rendeletnek a megtárgyalása volt a következő téma, amit a Jobbik támogatott, de nincsenek kétségeim, hogy igazából ez „nesze semmi fogd meg jól” elvén működik, a testületi többséggel rendelkezőket, mint ahogyan eddig sem, ezután sem fogja érdekelni a választópolgárok véleménye. Maximum négyévenként…          Következő napirendi pontként szerepelt a hivatali helyiségen és a hivatali munkaidőn kívüli házasságkötés és bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése engedélyezésének szabályairól, valamint az azokért fizetendő díjak mértékéről szóló rendelet-tervezet vitája. Hozzászólásomban rávilágítottam arra a feszültségre, amelyet a bejegyzett élettársi kapcsolat generált a két kormányzópárt között. Ismeretes, hogy a KDNP kifejezetten tiltakozott, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat ne kerüljön bele az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet módosításába, mely az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szól. A Fidesz, a nemzeti együttműködés jegyében a fartúrókat is bevette a törvénybe. Az ülésen nem jutott eszembe ez a ragyogó, buzikra illő jelző, és csak a népies megnevezését használtam ennek a betegségnek. Áldozó Tamás polgármester, mint jó „tanuló” rögtön elhatárolódott és prüszkölt stb. Csak a szokásos hiszti. Azt elfeledi Áldozó, hogy koalíciós partnerük ifjúsági tagozata néhány éve még a buzivonaglás pesti betiltását kérte, erre meg most ők védik ezt a söpredék, elmebeteg bandát?...Hányingerkeltő, akárcsak maga a Fidesz. Hozzátette még Áldozó, hogy ez nem Jobbik gyűlés, ahol mindenféle elhangozhat, hanem egy képviselőtestületi ülés. Túl alacsony volt a labda, hogy leüssem, inkább az okosabb enged, a szamár szenved jól bevált igazságát alkalmaztam. Ha én azt a klubban elmesélném, hogy mik folytak egy Fidesz-gyűlésen, és hol formálisan, hol informálisan ki mit mondott buzikról, cigányokról, politikai ellenfelekről stb. Hagytam inkább, nagyobb volt a meleg. Hadd higgye Áldozó, hogy neki van igaza…          Szó volt még a pénzbírságok legfelsőbb határának megszabásáról, mely összeg immár ötvenezer forintra emelkedett, mint a szabálysértések legmagasabb büntetési tétele. A közterület-felügyelők úgysem nagyon tudnak mást csinálni, mint büntetni, ehhez értenek csupán, többletmunkával őket megbízni nem nagyon lehet, de egy esetleges Jobbik helyi hatalomra kerülés esetén komoly átszervezés várható ezen a fronton (is)…          Támogattam továbbá a Belváros területére vonatkozó Szabályozási Tervet ás a Pápa Helyi Építési Szabályzatáról szóló önkormányzati rendelet (10/2002. VII. 5.) módosítását.          Elfogadta a testület a Pápai Szakképzés-szervezési Társulás és a Pápai Többcélú Kistérségi Társulás beszámolóját illetve tevékenységét.          A vegyes ügyekben elfogadásra került „Pápa, Esterházy kastély parkja – Kastély szűk környezetének helyreállítása” c. pályázat támogatása és annak önrészének biztosítása. Formai döntések következtek, majd egyik legszebb pillanata képviselői pályafutásomnak, amikor is Pápa Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága egy vízszállító autót ajándékozott Kovásznának, Háromszék gyöngyszemének a testvérvárosi kapcsolatok jegyében. Igazán jó példája ez a két város jó kapcsolatának, valamint a gondoskodásnak, amiben a kovásznai tűzoltókat részesíti a Pápai Tűzoltóság.          Végül, de nem utolsósorban emléktábla állításra szavazott meg a testület 30 ezer forintot, a nem éppen nemzetinek mondható Jókai Kör Egyesület jelezte, hogy Vály Marinak, az írófejedelem unokahúgának állít emléket a Jókai u. 20. szám alatt. Mivel a kezdeményezés támogatandó, a Jobbik szavazatát elnyerte a beterjesztő Jókai Egyesület. Így ért véget az ülés, a következő találkozó előreláthatólag augusztus végén, szeptember elején lesz, addig is kívánok minden magyar embernek szebb jövőt és kitartást, mert arra nagy szükség lesz az elkövetkezőkben!...