Egy nemzeti ünnep meggyalázása a Hősök terén, avagy szabálysértés-e március 15-én, a Kossuth téren a Kossuth nótát elénekelni.

2011.03.17 |
2011. március 15-e, csodálatos, verőfényes napnak ígérkezett. Senki sem gondolta, hogy a gyalázat, árulás és erőszak sötét fellegei fedik el e nap dicső emlékezetét. Mégis így történt. A 11 órára meghirdetett ünnepség előtt egy–másfél órával már jókora tömeg gyűlt össze a Hősök terén. Mindenki izgatottan várta e kezdést, hiszen talán az első, minden zaklatástól és provokációtól mentes ünnepségünk lesz ez a nap. Minden szépen indult a bajtársak még véletlenül sem tömörültek semmiféle katonai alakzatba, hanem üres négyszögeket alkotva leültek a kőre. Ekkor még csak pár tucat rendőrt láttunk a környéken. Ők is tisztes távolságban voltak. Az MNG országos vezetője a kezdés előtt folyamatosan egyeztetett a rendőrségi helyszínparancsnokkal. Minden simán ment, ők kérték, hogy ne legyen alakzat. Azonban, hogy az alakzat milyen ne legyen, nem adtak választ. Mindenesetre úgy nézett ki a dolog, hogy az üres négyszög rendben lesz, mivel ezt jóváhagyták.
Ezek után 10 perc elteltével, két, ötven–hatvanfős rendőri alakzat indult el a tér felé és megálltak a színpad mögött és a tér hátsó részénél. Furcsa. Egyszer csak a színpadnál álló alakzatból kivált 1–12 fő és futólépésben elindultak a Felvonulási tér irányába. Nocsak! A Felvonulási tér felől mintegy 20–30 fő gárdista közeledett jól láthatóan un. csürhe alakzatban. Ezeket állították meg. Kérdésünkre, hogy mi a rendőri intézkedés oka a szokásos „fokozott közbiztonsági ellenőrzés” választ kaptuk. Ez persze nem elégített ki minket, tovább faggatóztunk és a láthatóan feszengő parancsnok kínjában érdekes dolgot talált mondani. Mégpedig, hogy a gárdisták alakzatban akartak masírozni. Tetszik érteni? Még nem láttak semmi alakzatot, de ők úgy gondolták, hogy úgy is alakzat lesz a vége. Nos hát kb. 20 perces vegzálás után, útjukra engedték őket, azaz átjöhettek a térre.
A téren pedig felálltak az MNG és a Gárdaszövetség tagjai. Említettem az üres négyszöget, de álltak libasorba egyenetlen tér és távközökkel, és váltott sorokba, hogy még véletlenül se tűnjön katonai alakzatnak. Őket pedig körbevette az ünnepségre kíváncsi emberek, nők, gyerekek tömege.  Még mindig nem kezdődött el az ünnepség, amikor a két oldalt is lezárta két, 50–60 fős rendőri egység. Mondhatnám a csapda bezárult. A színpadhoz pedig odatolakodott a rendőrségi mozibusz és a felszólító autó sok-sok hangszóróval. Pedig még semmi sem történt. Az ünnepség az Oroszlán dobkör szertartásával kezdődött el, mégpedig a mindenség erőinek segítségül hívásával.
 
                              
                
 
Négy perce tarthatott a szertartás, mikor az áhítatos csöndbe belerondított a rendőrségi elefánt fül- és kegyeletsértő trombitálása. Mégpedig, hogy azonnal hagyjuk abba „az alakzatban állást és az eskütételt”, ellenkező esetben, a szokásos fenyegetés stb., stb. Mivel mi nem tapasztaltunk semmilyen jogsértést folytattuk ünnepségünket. Pár perc múlva kiderült, hogy a helyszínparancsnokot (akivel ezelőtt minden meg lett beszélve) leváltották. A jogvédők pedig folyamatosan kérdezték, hogy milyen paragrafusok alapján állítja ezt, és mit vél jogsértőnek. Válasz nem jött, de egy cinikus félmosollyal az arcán harmadszor is felszólított az új parancsnok. Háromszori felszólítás után pedig mindenki tudja, mi következik.
Nem is tétováztak, minden oldalról beözönlöttek és megkezdődött a szokásos, végeláthatatlan igazoltatás. Tehát semmiféle támadás vagy provokáció nem volt. A gárdisták higgadtan, a helyükön állva fogadták a vegzálást. Természetesen eleget téve a felszólításnak igazolták magukat. Ez nem tetszett a helyszínparancsnoknak ezért felzavarta pribékjeit a színpadra is ahol két énekes előénekelte a Himnuszt, a nemzetünk imádságát.
 
                                        
 
Lerángatták a két éneklő embert a színpadról és elhurcolták. No, ez betette a kaput. Nem elég, hogy a Himnusz éneklése közben folyamatosan vegzálták a gárdistákat, még a színpadról is lerángatták az énekeseket. A tömeg ekkor kezdett el kiabálni és beözönleni a gárdisták közé. Tehát, innentől viszont már oka fogyottá vált a rendőri intézkedés, mert ezt már semmilyen alakzatnak nem lehetett nézni. Azonban a rendőrség most már arra hivatkozott, hogy a rendezvény elvesztette békés jellegét, ezért azt be kell szüntetni. Még mindig nem történt semmiféle támadás a rendőrség ellen. A gárdisták mindvégig higgadtak maradtak és ez nem tetszett a helyszínparancsnoknak. Hátulról bevezényelt nagyon sok droidot és ezek kezdték kiszorítani az embereket a térről. Közben éktelen butaságokat kezdtek kitalálni a rendőri vezetők a lépés megindokolására. Pl. esküt, avatást akartunk tartani, masírozni akartunk, és vezényszavakat véltek hallani, na meg persze a „Szebb Jövőt!” köszöntést is hallották és ezt sem szabad. Tehát tovább folyt a rendőri provokáció, folyamatosan lökdösték, taszigálták a gárdistákat. Iszonyatos mennyiségű embergép lepte el a teret. Ezek bizony nem azért jöttek, hogy igazoltassanak. Vártak valamire, nos ez a valami megtörtént. Valaki „brutális” támadást intézet a beöltözött droidok ellen. Közéjük dobott egy félig üres műanyag vizes palackot. Erre elszabadult a pokol. Ezek az elállatiasodott embergépek fél tucatnyian vetették magukat a gárdistákra. Őket persze rögtön körbevette még tíz droid. Innentől felgyorsultak az események, ötletszerűen szemeltek ki célpontokat, emeltek ki, vittek el gárdistákat. A régi vicc jutott eszembe a nyuszikáról (Ha van rajta sapka azért, ha nincs, azért verjük meg.) A letepert emberek nem nagyon tanúsítottak ellenállást (Nem is nagyon lehet, mikor valakin öt robot ül, kettő meg kötözi, természetesen gyorskötözővel.) 10–12 gárdistát hurcoltak el ilyen aljas módon. Nos, ez volt a „gárdisták rátámadtak a rendőrökre” című, azonnal világgá kiáltott objektív, hiteles tájékoztatás háttere. Arról persze nem szólt az objektív és hiteles tájékoztatás, hogy pár embert kórházba szállítottak, párat meg a helyszínen részesítettek elsősegélyben.
Megvolt az elégtétel, a droidok kivonultak, magukra hagyva a felzaklatott tömeget. Közben kitűnően időzítve, bár még az is meglehet, hogy nem provokációs céllal (mert rossz az, aki rosszra gondol) a téren megjelent egy látszólag izraelita férfi és vele egy nő. Karonfogva jöttek, lehetett a felesége is. Ezt csak azért mondom el, mert természetesen megint világgá kiáltották az objektív és hiteles hírt, hogy az ortodox izraelita pár csak erős rendőri kísérettel tudta épségben elhagyni a teret. Ez nem igaz, önként dönthettek úgy, hogy ők most innen elmennek. Háborítatlanul, nyugodtan, senkitől meg nem félemlítve sétáltak el a Műjégpálya felé.  
A további rendőri erőszak elkerülése végett Ináncsi József az MNG országos vezetője befejezettnek nyilvánította a rendezvényt. Kijelentette, hogy ő magánemberként meglátogatja a Szent Koronát az Ország Házában. Úgy gondoltuk vele tartunk. Természetesen mindenki magánemberként. Előtte viszont felszólította az ott lévő hallgatóságot, hogy vegyenek részt a március 21-én, 18.00 órakor a Teve utcai rendőrpalota előtt tartandó tiltakozó tüntetésen, melyen a közbiztonság hiánya és a rendőri erőszak ellen tiltakozunk majd.
A szót tett követte. Elindultunk végig az Andrássy úton, a járdán, senkit nem akadályozva, a körút felé. Zászlósan, jókedvűen, 48-as nótákat énekelve. A rendőrség persze folyamatosan követett kisbuszokkal, személyautókkal, elképesztő közlekedési akadályokat képezve, időnként forgalommal szemben. Persze mi is besegítettünk időnként lekanyarodtunk kis utcákon ahová nem bírtak utánunk jönni. Mint a dühös méhraj köröztek körülöttünk. Nem zavart. Szembe az emberek arcán néha mosoly, a szemekbe, bíztatás villant. Időnként felhangzott a Szebb Jövőt! köszöntés is. És lásd, nem szakadt le az ég, a szembe jövő várandós asszonyok nem szültek meg, a körülöttünk sétáló kisgyermekek nem bújtak ijedten szüleik ölébe, sőt velünk akartak jönni. Végig a körúton vidám emberek integettek vissza. A Podmaniczky utca sarkán a zöld lámpánál vidáman integettünk az előttünk elszáguldó három, nagy busznyi készenléti egységnek. Voltak, akik visszaintettek. Bekanyarodva a Falk Miksa utcába már gyalogos kíséretünk is akadt. Szorgosan loholt nyomunkba egy kb. 20 fős egység, de már nem ért utol a Kossuth térig. Itt a „csendes többség” türelmesen várt a sorára, hogy bekerüljön a Szent Koronához. Rögtön láttuk, hogy itt mi már nem jutunk be, de azért bekanyarodtunk a térre az Országház elé. Ahol éppen a déli őrségváltást, nézték és fényképezték az emberek.
Sajnos erős konkurencia voltunk, mert, ahogy énekelve, zászlókkal bevonultunk (ahogy az egy ünnepségen szokás lenne, lehetne) már nem sok embert érdekelt az őrségváltás. Bent a téren „árnyékaink” rögtön odajöttek megkérdezni, mit akarunk. Gondolom a többi ácsorgó embertől is megkérdezték. Válaszoltunk, hogy eléneklünk egy Kossuth nótát és megyünk tovább. Bólintottak, beleegyeztek. A Kossuth nóta eléneklése után jött a nap fénypontja. Én már sok ostobaságot hallottam rendőrtől, őrmestertől–ezredesig, de ilyet még nem. A Kossuth nóta alatt, amihez előzetesen (mily nagy kegy) beleegyezésüket adták, kitalálta a parancsnokuk, hogy tulajdonképpen a Kossuth nóta eléneklése rendezvény, ami nincs bejelentve. Tehát mi elkövettünk megint egy súlyos szabálysértést. Aljas, előre megfontolt módon március 15-én, a Kossuth téren, előre be nem jelentve elénekeltük a Kossuth nótát, mellyel megszegtük a gyülekezési törvényt. Akkora sikere volt ennek a bejelentésnek, hogy a rendőrt, pedig még be sem fejezte, hatalmas vastapssal és nevetéssel jutalmaztuk. A szánalmas az egészben, hogy a saját emberei is kiröhögték. Biztosítottuk róla ilyen jó viccet már rég hallottunk, és otthagytuk szegényt, ennél lejjebb ma már nem süllyedhet.
Úgy döntöttünk, hogy a Lánchídon keresztül a Gyorskocsi utcához megyünk, elhurcolt bajtársaink kiszabadulására várva. Ahogy, ez mostanában már minden nemzeti ünnepen lenni szokott. Az úton folytatódott a díszkíséret egészen a Gyorskocsi utcáig, eseménytelenül, dalolva, jókedvűen. A Gyorskocsi előtt gyorsan elénk vágott egy rendőrautó, kiugrott belőle egy rendőr azzal az információval, hogy a Gyorskocsi utcai objektum előtt az utca le van zárva. Mit nem mondasz? Mikor mi odamegyünk, mindig lezárjátok. Odaértünk. Délután három óra lehetett. Az első bajtársat negyed hatkor engedték ki. A jegyzőkönyvben a vád: feloszlatott társadalmi szervezet szervezése és az abban való részvétel bűntette. Ennyi tellett tőlük.
Egy apró kérdés: Ezek szerint a rendőrség egy feloszlatott társadalmi szervezetnek adott engedélyt a Hősök terére március 15-ére? Vagy akkor még nem voltunk az? Miért nem oszlatták föl az egészet az elején? Vártak, hogy minél több ember besétáljon a csapdába? És még nagyon sok kérdés…
Röviden ennyi volt a nap krónikája. Néhány köszönetet szeretnék még átadni.
 
Köszönet és tisztelet az ünnepségre kilátogató magyar nőknek, gyermekeknek, férfiaknak.
 
Köszönet a meghívásunkat elfogadó és az ingyenes fellépést vállaló művészeknek, előadóknak is. Nem rajtatok múlt és nem is rajtunk, hogy nem tudtunk meghallgatni benneteket.
 
Jobbik Jogsegély Szolgálat. KÖSZÖNJÜK!!!
 
Köszönjük továbbá:
 
Magyarország beteglelkű miniszterelnökének és állandó tettestársának, Keresztapának. „Köszönjük”, hogy meggyaláztátok ezt a napot. Felnyitottátok az emberek szemét. Tettetek híre el fog jutni mindenhova. Megint sikerült belerúgni a magyarba. A hihetetlen számú rendőr megint az ártatlant verte, míg a bűnöző röhögött a markába. Szánalmas bábok, azt hiszitek, hogy ezzel vége? Ezzel mi csak erősödünk, hiszen végigvonulva a városon az emberek látták, hogy milyen az, amikor szabad szívvel ünnepel a magyar. Nekünk nincs szükségünk fizetett statisztákra, hogy teljes legyen az ünnep. Hozzánk örömmel, önként jönnek, még úgy is, ha tudják, hogy a rendőrök meg is verhetik.
 
A rendőrségi készenléti egységnek. Köszi, fiúk (lányok)! Kissé unalmas már a bokszzsák szerep, de legalább megedződünk. Reggel mikor belenéztek a tükörbe legyetek büszkék magatokra, hiszen a jó oldalon álltok. Parancsnokaitok biztosan tudják mi a jó nektek. De ne feledjétek a „parancsra tettem” a nürnbergi-per óta, nem mentő körülmény. Isten előtt (ha hiszitek, ha nem) még úgy sem.
 
 

 Szebb Jövőt!

Képgalériánkat IDE kattintva tekinthetik meg

Forrás: Magyar Nemzeti Gárda

Keressen minket az alábbi közösségi oldalakon!

Helyi videó

Központi videók



Kiskáté

19. Miért olyan fontos a magyar föld?
A magyar föld egyrészt az elkövetkező évtizedekben várható ökológiai változásokra tekintettel a nemzet túlélésének záloga, másrészt magyar tulajdonban tartása állami szuverenitásunknak alapfeltétele...
Bővebben